Jajjaj! A ciprusi élmények! Nem mintha nehezemre esne errõl írni, sõt!... csak hirtelen nem is tudom mivel kezdjem. Talán egy rövid ismertetés azért mégsem ártana, bár nem akartam.
Ciprus egy átlagos magyar megye méretû kis sziget a Földközi-tengerben. Olyan mint egy puzzle hiányzó darabja, mely a Törökország és Szíria alkotta zugba épp betolható. A napsütéses napok száma az évbõl 364, és ezzel már sejtetni is próbáltam, hogy aki Ciprusra megy, teljesen mindegy mikor, esni biztos hogy nem fog! Mi a márciust választottuk, és 29 fokot vittünk az ottaniaknak, ez a hõmérséklet abban a hónapban azért õket is meglepte.
Olyan szerencsés helyzetben vagyunk a családommal, hogy Ciprusra nem 'egyszerû halandóként' mehetünk. A barátaink limassoli ciprusiak, így Cipruson lenni, nekünk nem szimpla nyaralás.
Cipruson egy mesevilágba csöppenünk. Ez egy varázslatos hely az azt felfedezni vágyóknak, persze szigoruan csak autóval, mert ha valaki a városon és a szállodán kívül tovább nem jut, csalódásokkal teli megy haza, mert úgy érzi nem azt kapta, amit várt.Tömegközlekedés pedig gyakorlatilag nincs.
Hogy nehogy így járjunk, béreltünk egy autócskát. Még egyszer mondom:autó kötelezö, és meg is fizethetõ, igy bejárható az egész sziget akkor, és annyiszor ahányszor csak akarjuk.
Hát kanyarogtunk mi is tíz napig, a sokszor csak egy autónyi széles keskeny kis hegyi utakon, dacolva az ellenkezõ oldali vezetés 'bájaival', de jó volt! Hamar hozzászokni. A hegyekben még ugy sem voltunk. 11 évvel ezelötti ciprusi nyaralásunk inkább Limassolhoz kötött, akkor az volt a stratégiai pontunk. Ott laktunk, onnan indultunk, oda mentünk vissza mindenhonnan.
A hely ahol most laktunk Solea megyében volt, a Morfou-i öböltõl kb. 5 km-re lévõ apró kis faluban, neve Katydata. Egy igazi mediterrán villában teltek mindennapjaink, a kertben medencével, citrom, narancs, mandarin fákkak, mellettünk olajfa ligettel. A medence mellett szaletli, asztallal és székekkel, arrébb egy törött amfóra, tele virágzó rozmaringgal. Rendszeres társunk egy gekkó család volt, szokott idõben mindig ugyan arra a kõre telepedtek melegedni, észrevétlen minket fürkészve, vajon mozdulunk-e. Itt töltöttük el a reggeli és a vacsora idejét egy-egy finom jellegzetes ciprusi kávéval zárva a rituálét, közben a tájat és egymást fürkészve. Csak néha osztoztunk gondolatainkon, ilyenkor nehezen beszél az ember. Késõ délután kabócák hada fogott hangos versengésbe melyikük lesz a leghangosabb. Soha nem volt vesztes!:) Reggelente megindultak a szomszéd birkái is, hangos bégetéssel egymást lökögették, értetlenül várták, vajon merre kell ma menni? A környék tele volt kakukkfû bokrokkal, melyek cipõink által megzavarva dühösen ontották fûszeres illatukat.
Ciprus egy veszélyes hely. Ha kicsit szelesebb az idõ, másnapra elõtûnik egy újabb ókori rom, ami addig ott sem volt. Az egész sziget, mondhatni egy feltárásra váró terület. Lehet azt hinni hogy séta közben nem épp egy ókori rom mozaikjait tiporjuk, de nem érdemes, mert valószinûleg nem igaz. Ez az a sziget, ahol kellõképpen elmerülhetünk az ókori mondavilág kézzel fogható bizonyítékaiban, és ha ott vagyunk komolyan hisszük Afrodité és Adonisz szerelmét.
Ha már elegünk van az ókorból, természetesen várnak a nyüzsgõ tengerparti árusok, tavernák, legtöbbjük elött õsz öreg ciprusi hatalmas szakállal dobókockát hajigál, és hevesen gesztikulálva tavlicsatát vív barátjával egy asztal mellett ücsörögve. Persze az asztalról nem maradhat el egy pohár fínom ciprusi bor sem, a St. John Commandaria, melyet már több mint 2000 éve készítenek.
A városban nyüzsögnek az ezüst és csipkeárusok, páratlan szépségû kézmûves munkákkal tarkítva a sétáló utcákat. A ciprusi csipke fellegvára Lefkara. Kilenc idõs asszony õrzi még, és adja tovább a lefkarai csipkehímzés tudományát. A hagyomány szerint Leonardo Da Vinci innen vásárolt csipkét a milánói Dóm oltárára, és persze mi is:)
Ha a vásárlástól hólyagos a lábunk, fürödjünk meg a kristálytiszta tengerben, a sós víz gyógyitólag hat majd. Vagy töltsünk egy napot az agia napai csúszdaparkban, vagy éppen a delfináriumban.A magukat fáradhatatlanul produkáló jókedvû kis bohócokat látni mindig felüdítõ élmény .
A gasztronómiai élményeket semmiképp sem szalasszuk el.Barátaink jóvoltából lehetõségünk nyílt egy autentikus görög vacsorát kipróbálni,széles családi körben. Moussaka,saláta,souvlaki,mezze,grizeslepény, halloumi sajt és olajbogyó, kapari(a kapri növény zsenge szára és levele savanyúságnak elkészitve), sült félkrumplik, a hires kupepkja (vagy dolmades), ami zsenge szölölevélbe göngyölt húsos-rizses töltelék, pita, keo sör és még mi minden, aminek nevét sem tudom, minden esetre fínom kis görög vacsi.
A ciprusi emberek roppant barátságosak és melegszívûek. Náluk a lopás szó csak a megnövekedett turizmus óta ismert fogalom. Igy utólag tudom már, hogy a falubeliek miért is néztek furcsán, hogy minden alkalommal gondosan zártuk a házat és a kocsit. Hát mert õk nem szokták. Ott nem törnek be, nincs autólopás, mert a család minden tagjának van autója.
Ciprus egy különleges hely nekem. Mindig az volt, az is marad míg élek.Mindíg is mániákusan vonzódtam hozzá, már akkor is, amikor még nem is ismertem közelebbrõl. Késöbb nem volt vitás hogy egykor, valamelyik elõzõ életemben már járhattam ott, persze ha van reinkarnáció, bár nemigen hiszek ebben. De valahogy mégis. Olyan furcsán ismerõs és otthonos minden. Imádnivaló ott a természet összhangja. A hangok, a szinek, az illatok. A mélységek és magasságok. Hogy narancsot tépek a fáról, de a szemközti hegycsúcson még ott fehérlik a hó. Minden-minden stimmel.Minden a helyén van, és azt az élményt adja, amitõl tulajdonképpen tökéletesnek mondható. Kell ennél szebb hely egy nyaraláshoz?
.........Ciprusi képeink.........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése